© Nihad Nino Pušija

Név: Elisabeth T.
Anyanyelv: német
Foglalkozás: etnológus
A tárgy megnevezése: kosár
Közös történetünk:

A hosszú bőrhevederekkel ellátott kosarat Wanjirutól, egy idősebb asszonytól kaptam, Közép-Kenyában, Kikuju-földön. 1986-tól 1987-ig voltam ott terepmunkán, a „nők házasodnak nőkkel” témát kutattam.
Az ilyen kosarat egyszerű fonással készítik. Wanjiru megtanított erre a kézimunkára. A gyarmatosítás előtti időszakban növényi rostokból készítették a fonott tárgyakat; ma színes műanyagcsíkokból. A bőrszíjakat az asszonyok a homlokukra szorítják, így a gyümölccsel, zöldséggel és más dolgokkal megrakodott kosár a hátukra kerül. Praktikus módja a teherhordásnak. Gyakran magammal viszem a kosarat a piacra, de teli kosár szíját a vállamra veszem, pedig ez így sokkal kényelmetlenebb, hiszen a súly csak a test egyik felét terheli. Ha Wanjiru így látna, biztos azt mondaná: „Tipikusan Müthungu (európai)”!